Az összesen 35 tatai és gesztesi malom közül a naszályi az 5. helyen állt a beszolgáltatással. Nagyon jó hozamú malom volt. Mivel a malom mellett meleg víz folyt, az évi 365 napból 288 napig üzemelt.

1848-ban szerződést fogalmaztak meg, a malmok további sorsát követően. Ebben összefoglalták a legfontosabbakat :

-mivel a tatai és naszályi vizek be nem fagynak, a molnároknak veszteségei nem volnának, ha nem állnának le. Sajnos             a Naszályon őrlők hiányában sokszor áll a malom, ide vagy új molnár kell "vagy a mostani feszítse meg az iparkodást, hogy hasznai nagyobbak legyenek."

-A tatai és naszályi malmok jó minőségű lisztet adnak, így arra kell törekedni, hogy ezt minél jobban kihasználjuk.

-Új molnárokat kell beállítani, nem oly tehetségteleneket, akik nem tudnak hasznot hozni.

-A vízimalmok olcsóbbak, mint a gőzmalmok és ezt ki kell használni.

-A malmokban jobb minőségű lisztet őröltek mint a francia, de megelőznek a franciák, angolok, és az észak-            amerikaiak is őrleményben, pedig nekünk finomabb búzánk van, olcsóbb a munkaerőnk és gépeink. A vízimalmok kihasználása a gőzgépek általános alkalmazása után kezd visszafejlődni.

Az 1848-as rendeletben és jelentésben még a következő áll a naszályi malomról:

6 kerék közül 4-nél több sohasincs forgásban. Pedig nem azért, mintha a víz mennyiség most kevesebb volna, mint hajdan, hanem mivel mindig csak szokást akarnának produkálni, nem annyira, mint a vízmennyiség kívánná. Itt a haszontalanul veszteglő malomkerekek építése pénzbe nem kerülne, azokat vég nélkül lehetne szaporítani, kár nélkül, de azok szinte annyiba kerülne, mint a dolgozó kerekek, és ha mégis nemcsak nem jövedelmeznek, sőt az állásban romlanak is, tetemes ezekben a veszteség, például ha egy kerék építése minden épületekkel 5.000 Ft-ba kerülne Naszályon,

az egész malom felállítási költségi tervek :     6 x 5.000 = 3.000 f

Itt a 4 kerék                                                4 x 5.000 = 2.000 f

A hiába való költség                                                     10.000 f

Ennek évi kamatja                                                           1.000 f

Ha a bérlő nem válik érdekelté a gabona őrlésében, akkor az uradalom malmai nem hasznot, hanem költségterheket produkálnak. Át kell szerezni, a haszonbérleti szerződéseket és érdekelté kell tenni a molnárokat, hogy vigyázzanak a kanálisok tisztaságára is, mert ha ez nem következik be, a vízimalmok eliszaposodnak és nem tudnak őrölni.

Írta Gathy István mérnök, 1848. november 24-én.

A részes malmokat át kell szervezni, mert ezek csempészésre adnak alkalmat.

A malmok felújítása és építése csak mérnök által irányítva lehet, ezzel is csökkentve a hibalehetőséget.

A kanálisok tisztogatására szerződést kötnek a molnárral, mert érdeke mindenkinek, hogy a vízierőt kellően felhasználhassa. A mérnöki hivatal köteles gondoskodni a felügyeletről.

Addig míg a részes malmok nem térnek rá az árendára, addig vámot kötelesek fizetni a kiküldött tisztségviselőknek.

Ezek az intézkedések a reformkor hatására jöttek létre, és igen haladó elveket vallottak. Az első bérletek megkötése után az uradalom tataroztatta az épületeket, a vízikerekeket és a folyót is ő tisztította. A vízikerék fogazása és deszkázása volt a molnár feladata.

A naszályi molnárok közül Holdampf Mihálynak volt peres ügye a falu lakóival, 1860 körül.Holdampf Mihály elmondja, hogy

"eddig minden évben a naszályi malom utáni árkotkitisztogattam, mely munka nekem évenként 50-60 Ft költségembe került. Az minden évben kiadás azért volt szükséges, mert azon folyó árokban nemcsak a helybeli naszályi, hanem más vidékről Kocs, Igmánd, Mocsa, Süttő falubeliek is a nyár és ősz folyamán kendereiket áztatás végett abba rakják le, és az árkokat és a partokat rongálják, és a medret beiszapolják."

A falu elöljárói pénzfizetés mellett a kenderáztatásra engedélyt adnak az itt élőknek, így a molnároknak ebből csak kára származik. Ebben az évben Holdampf Mihály a folyó árkát 100 Ft költséggel már kitisztítatta, hogy folyó évben a kenderáztatók meg ne semmisítsék munkáját, ezért fordul a Tekintetes Uradalmi Igazgatósághoz, hogy intézkedjék, hogy a naszályi elöljárókat jobb belátásra bírják. Levele 1860. június 16-án kelt.

1860. június 19-én intézkedés történik a panasz kivizsgálására.Hivatalos jelentés született Holdampf naszályi haszonbérlő ügyében, aki feljelentette a falu lakóit, hogy a kanálisban kendert áztattak. Mint később kiderült, ő maga adott engedélyt arra, hogy a munkát elvégezzék, és pénzbeli büntetést szedett. Mikor a turpisság kiderült, őt magát büntette meg az uradalmi Igazgatóság 4 Ft 64 krajcárra. Erről határozat született, melyet 1860. szeptember 20-án adtak ki.

A malom következő bérlője, Holdampf István, az előző bérlő fia, aki szintén pereskedik a falu lakóival, akik kendert áztatnak a Fényes patakban, mely veszélyezteti a malom működését. 1872. szeptember 21-én indítottak eljárást több naszályi lakos ellen, és ítéltek 150 Ft pénzbüntetésre, kenderáztatás miatt. (A kenderázatás egy ősi házipari mesterség. Az asszonyok otthon szőttek, fontak, tehát a kendert és a lent saját kezűleg kellett elkészíteni úgy, hogy abból lenvásznat szőhessenek. A kendert a földből kiszedhető lett, elvitték a folyóhoz ( ami nem gyors folyású, de jó vizű) megáztatni. Ez a kenderáztató, Tatán a Fényes lefolyó naszályi részén található. Ide jártak a kenderáztatók, Naszály lakói, de jöttek Mocsáról, Kocsról, Süttőről, Almásról is. A kendert beletették a földbe, lecövekelték, lekötötték, földdel lerakták. Mielőtt a vízből kiszedték, lemosták és a száradáshoz összeállították.Mivel többen áztattak kendert, a cölöpökre ráírták a nevüket, hogy tudják melyik kié. A kender első szárítása itt történt, a második pedig otthon az udvarokban. A feldolgozás munkafolyamatai : áztatás, szárítás, tilolás, gerebenezés, rokkán való fonás, mottollázás és végül a házi szövés. A két világháború között Naszályon, neves szövő volt Bátyai Ferenc.

A kenderázatás Naszályon, a II. világháború után szűnt meg.

A malombérlők és a lakók "harca" folyamatos volt, hiszen a Fényes patak vize, télen is kellemes volt, így téli időszakban is folyamatosan lehetett kendert áztatni illetve mosni a folyóban. Ez azonban nem kedvezett a malom működésének, mert a partja eliszaposodott. A malom bérlőinek és a falu lakóinak harca évtizedeken át tartott.

1950-ben az államosítást követően, a malom a helyi termelőszövetkezet tulajdonába került, raktározó helyiségként, kukorica, terménydarálóként funkcionálva tovább. A malom, az elmúlt ötven évben teljesen leépült, maga az épület és környezete elhanyagolt, lepusztult. A műemlék jellegű vízimalom sorsa nem kis fejfájást okozott a község lakóinak, a község vezetőinek. Anyagi forrás hiányában, lehetetlennek tűnt az épület restaurálása.

A közelmúlt, 2001.-2002. jelentős változást hozott a volt vízimalom sorsát illetően. Naszály Község Önkormányzata önerőből nem tudta vállalni a malom felújítását, illetve az pusztulás megállítását. Az Önkormányzat pályázatot írt ki a malom felújítására és hasznosítására. A pályázatban kikötötték, hogy a műemlék jelleget megtartva, csak az Önkormányzat által is elfogadott funkcióval működhet tovább. A malom a jövőben panzióként, szabadidős centrumként működik majd.